Temetés

Elveszíteni valakit, akit szeretünk - ez az emberi lét egyik legfájdalmasabb tapasztalata. Életünk során szinte mindnyájan szembesülünk hozzátartozóink elvesztésével. Ugyanakkor Krisztus feltámadása a keresztény ember számára reményt adott, hogy ahová Ő, a Fő eljutott, bennünket is vár. „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,3) Így szerettünk elvesztése, mégha fájdalmas is, nem végleges. Így számunkra a halál többé nem elmúlás, hanem búcsú a viszontlátás reményében.

Az egyház a gyászolók fájdalmát a méltó temetési szertartás elvégzésével Krisztus örök életet adó ígéretéhez kapcsolja.

Az egyházi szertartás kérésének feltétele, hogy az elhunyt katolikus hívő legyen , plébániánk területén lakjon és a hozzátartozók kérik az egyház imádságát az elhunytért.

Temetés bejelentése a  plébániai irodán történik.

A plébánia elhunytjaiért hétköznapi reggeli, ill. esti szentmisében imádkozunk. (Külön gyászmisét nem tudunk vállalni.)

Az anyakönyvezéshez a következő adatok szükségesek:

  • Elhunyt neve, leánykori/születési neve
  • Szülők ill. házastárs születési neve
  • Születési hely, idő
  • Halálozás helye, időpontja
  • Elhunyt lakcíme
  • Szentségekkel el volt-e látva, volt-e pap az utóbbi időben nála?

 

A két keresztút története
Templomunk ajtaján belépve rögtön feltűnik, hogy két különböző stáció képei néznek egymással farkasszemet. A bal oldalon láthatjuk az eredeti, többek szerint nulla művészi értékkel rendelkező sorozatot, amelyen az alakok nem feltétlen "életszerű" helyzetekben, ill. arckifejezésekkel, ám sokkal inkább felismerhető módon vannak ábrázolva. A jobb oldalon pedig egy színesebb, általában a műértők körében elismert szépségű, de a modern művészetet némely irányvonalát nem kedvelők számára első látásra felismerhetetlennek tűnő képsort találunk. A képek alatt az egyértelműség kedvéért kis táblákon - melyek egyesekben szép emlékeket idéznek - magyarázószöveget is láthatunk. Vitathatatlan azonban, hogy egyházközösségünk életét kissé felrázta a Bercz Antal által készített alkotás, melyet 2000-ben templomunknak ajándékozott. Az is tény, hogy a képeket nem mindenki fogadta szívesen. Akkor ezt megvitattuk, és végül amellett döntöttünk - plébánosunk enyhe sugalmazására - hogy mindkét képsort a falakra függesztjük. A két keresztút lehet a diplomácia jele, de lehet a viszályé is. Mindenesetre egyedivé tette templomunkat. A keresztútról, ill. történetéről további cikkeket olvashatunk... Keresztút Korabeli ironikus tézisek      Jézust halálra ítélik    Jézus vállára veszi a keresztet    Jézus először esik el a kereszt súlya alatt    Jézus Anyjával találkozik a keresztúton   Cirenei Simon segíti vinni Jézusnak a keresztet   Egy asszony (Veronika) megtörli kendőjével Jézus arcát   Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt   Jézus beszél a síró asszonyokhoz   Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt   Jézust megfosztják ruhájától   Jézust keresztre szegezik   Jézus meghal a kereszten     Jézust leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik (Pieta) Jézust a sírba fektetik    
Figyelmeztetés
Weboldalunkon cookie-kat használunk. Ezek egy része nélkülözhetetlen az oldal működéséhez, míg mások az oldal és a felhasználói élmény javítását segítik (követő cookie-k). Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a sütiket vagy sem. Felhívjuk figyelmét, hogy ha elutasítja őket, előfordulhat, hogy nem fogja tudni használni a webhely összes funkcióját.
Rendben Elutasítom