Honlap Krónika 2017 2017.08.20. - Szent István ünnepe


koszoru1.gif
rm2.jpg
cimer.jpg
2017.08.20. - Szent István ünnepe PDF Nyomtatás E-mail
"De igazán fontos kérdés, hogy ki és mi az életünk alapja? Isten vagy ember?..." 
 
Ferencz Zsolt gyulafehérvári kispap gondolatai Szent István ünnepén
 
Ha jól megfigyeltük mindhárom Szentírási részben két lehetőség áll szemben egymással: a jó és rossz, a bölcs és az oktalan ember. Azonban a kettő közt áthidalhatatlan külömbség van s Jézus ma egy erős erkölcsi magatartást tár
 elénk, amely közül az ember választhat. De nézzük meg mire is gondol konkrétan Jézus.
 
Az ember alaptulajdonsága az építkezés de itt nyilván a Mester nem egy nyaralóház építésére gondol, hanem az ember életének házára. S ezt az életházat mindannyian egy életen keresztül építjük, amit néha lebontunk aztán újraépítünk. De vajon ezt mindenki ilyen tudatosan teszi? – tehetjük fel a kérdést. A válasz pedig nem. Napjaink trendje nem ezt diktálja, hanem a találomra élést, csak a jelennek élni a pillanatnyi boldogságnak vagy ahogy éppen az adott helyzet adja magát. Vannak vidám és látszólag bohém emberek, akik nem törődnek semmivel azt mondják: ahogy a sors hozza úgy lesz jó, nem gondolnak jövőjükre. Egész létezésüket nem veszik komolyan, hanem benyomásoknak, lehetőségeknek, barátoknak élnek. Aztán van, aki a szépségre épít, az ismeretre, a gazdagodásra – a szó anyagi és szellemi értelmében, van aki a családjára és gyerekeire, a tudására. De ez mind-mind valójában homok, amely egy idő után nem tartja meg az embert. Noha azt is hozzá kell tenni, hogy sok értékes dolog is van az ember életében, amire építhet. Nem dobhatjuk ki a tudást, az ismeretet, a külsőnk ápolását, az elért eredményeket, azt hogy valaki építi a karrierjét a szó jófajta értelmében. De igazán fontos kérdés, hogy ki és mi az életünk alapja? Isten vagy ember? Vagyis Isten mértéke szerint úgy alapozunk, hogy az megáll-e majd akkor is amikor az embert ítéletre vonja Isten? Sokan már azt sem hiszik el, hogy lesz ítélet pedig ha ezen a földön egy piciny nyugtaszelvénnyel el kell számolnunk, hogyne kellene számadást adnunk a mindenható Isten előtt életünkről, amelyet Tőle kaptunk ajándékba. Vannak tehát, akik építik életházukat de azt mondja a Szentírás: ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Tehát lehet valaki sikeres a szó sokféle értelmében vagy éppen gazdag, esetleg ha ránéz egy ember valaki életére láthat értékes dolgokat benne, mint követésre méltó mintát és példát. De a Szentírás azt kérdi tőlünk a mai reggelen: megáll-e majd amikor viharok jönnek? Kibírja-e mindazt, ami még élete során éri? Ez legyen egy alapvető kérdés, hogy amire alapozunk Isten előtt megáll vagy nem? Mindez nagyon jól megfigyelhető döntéseink során. Ahogy jövő héten egy döntés elé állunk, ahogyan azt meghozzuk, amire alapozunk. Mi a motiváció és az indíték az életünkre nézve? Olyan döntéseket hozok, amelyek csak számomra hasznosak, ami mögött haszon is van és csak mindenütt azt keresem, hogy nekem legyen a legjobb a másik nem számít? Hisz a kor ezt diktálja, ezt sugallja, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek csakis számomra hasznos és ennek elérése érdekében átgázoljak mindenkin és mindenen. S mint mond Krisztus? Azt mondja hallgatni és cselekedni de ő nyilván nem ilyen elgondolásban érti. És miért olyan nagy baj az, ha valaki úgy él, mint a széltől lengetett nádszál vagyis ide is oda is loccsan? Ha hallgatok az Istenre is és saját szívemre is? Figyelembe veszem a Szentírás erkölcsi tanítását és figyelek arra is, hogy melyek a társadalmi elvárások, igazságok? Egyszerűen azért nem jó, mert a megosztott szívű ember amikor egy döntés elé kerül, akkor megosztott szívével megosztott döntéseket fog hozni. Tehát kicsit adok Istennek is és az embernek is. Egyfajta képmutatás, hisz elmegyek a templomba azért, hogy a szomszédok ne szoljanak meg valamint ezzel Istent is „lerendeztem” – vélekednek így sokan. A megosztott szívűség főleg fiatal házasoknál figyelhető meg, hogy a fiú nem mer édesanyjával szemben dönteni, hisz nem akarja megbántani, megsérteni. Ezért nem meri felvállalni azt, hogy kiáll határozottan a felesége mellett és saját családi egységük békéjének érdekében akár szembeszállni édesanyjával is ha kell. Ez is megosztott szív. Nem vállalja azt, amit helyesnek lát, nem mer olyan döntést hozni ami egyértelmű és világos. Lehet megosztott szívvel élni, nevelni és dönteni s annak minden következményét aratni. 
 
Azt mondja Jézus, hogy mindkét életházat megtalálják a viharok. Ami biztos alapra épült azt is és ami homokra azt is, mert Isten viharokat enged az életünkbe. Aki dolgozik, családja van avgy akár felelős döntéseket kell hozni evidens viharok, konfliktusok keletkezése. De a Biblia szerint, akinek alapja Jézus Krisztus az mindent kibír. Ott is jönnek viharok, recseg-ropog az építmény. Egy-egy ablak is kimegy egy viharban vagy betörik. Kisebb-nagyobb bajokat el kell szenvednie mindenkinek de egészen más az ha alapra építettünk s egészen más amikor nincsen alap. De kedves szülök, nagyszülők a ti feladatotok gyermekeiteknek alapokat adni, átadni az értékeket, hagyományokat, hisz ebben van kultúra és így tudunk megmaradni értékeinkkel együtt. Elsősorban nektek kell követendő példát mutatni, értékeket átadni és őrizni. Hisz a világ épp ellenkezőjét sugallja, a tulzott liberalizmusba belehalunk hisz már nem egészséges posztmodern világunk értékrendje. És a legtöbb ember ott rontjael az egészet, hogy a jelenre néz, a jelen helyzet alapján dönt jövője felől, pedig fordítva kellene legyen. A Szentírás tanítását figyelembe véve a jövőre kell figyelni és a jövő alapján dönteni a jelen dolgaiban. Annak lesz jövője a Szentírás szerint, aki életét Krisztusra lapozza, akinek alapja Jézus Krisztus és így hoz döntéseket. Mit jelent tehát a kősziklára, Jézusra építeni? Azt jelenti, hogy evezz a mélyre! Ugyanis erről beszél itt a Mester, a bölcs építőmesterről, aki mélyre ásott, több munkát, fáradtságot, időt, pénzt, energiát fektetett az építkezésbe de mélyre ásott, egészen a sziklákig. A sziklához hozzá tapasztotta a ház alapját s utánna húzta fel a falakat. A bölcs építőmester nem a gyors, látványos megoldást választotta, hanem a hosszadalmas, fáradtságos megoldást. A lelki életben ez azt jelenti, hogy mélyre ások a Szentírás tanításában, szavaiban. Mélyre ásni a Szentírás szavában. Ma reggel megtettüke-e? Oda figyeltem az amint amikor az olvasmányban, szentleckében és evangéliumban az Úr szólt hozzánk vagy ismételten elkalandoztam? Szándékunkban áll-e legalább ma délután elcsendesedni, kezünkbe venni a Bibliát, hisz lehetséges hogy holnap döntéseket kell hoznunk és választ találunk benne. Jézus azt mondja nem elég hallgatni a tanítást, hanem cselekedni is kell. A Jakab levélben olvassuk, hogy a hit halott cselekedetek nélkül. Ha megértem Isten szavát és nem kezdem el tenni halott a prédikáció hallgatásom is. Olyan ez a házépítés képénél maradva, mint mikor kiderül, hogy építik a házat de csak homok és mész van a malterben, kötőanyag nincs. Vagy van olyan, aki évek óta a reggeli nyolc órás szentmisére nyolc óra tíz, húsz perckor érkezik. Néhányszor megesik, hogy a gyerekek miatt későre készülünk el vagy elalszunk de sajnos vannak, akik ebből rendszert faragnak és mindig ezt a játékot játszák le. De föl teszem a kérdést: minek jön szentmisére? Mit ér ha a felét hallja a másikat pedig nem? Vagy csak azért van jelen, hogy az emberek ne szólják meg? Ez képmutatál Istennel és az emberrel szemben is, pedig hasztalan hisz Istenet nem tudjuk átverni bármennyire is szeretnénk. Ő mindent tud rólunk bármennyire is tagadjuk személyiségünket, Ő ismer. De megadjuk a tiszteletet, a becsületet, a dicsőséget az Úrnak azzal, hogy pontosan itt vagyunk házában és készülünk lelkiekben hallgatni tanítását. Jézus azt tanítja, hogy aki hallgatja és cselekszi azt, amit Mennyei Atyánk mond az megérti akaratát. S hogyan fejezi be Krisztus a példázatot? Azt mondja, aki nem veszi komolyan Isten szavát és nem aszerint akar élni biztosan elpusztul. Teljes lesz a romlása annak a lelki háznak, amit nem Krisztusra alapoznak, összedől a viharokban mivel nem Isten szerint épül.
 
Fölépülhet-e egy élet az Isten szerint? Igen. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Fölépülhet, hisz gyönyörű életutakat lehet látni. Szomorú kimondani de mégis igaz amit nem az Isten épít, ami nem Krisztusra épül bármilyen szép, kedves társadalmilag, megfelelő erkölcsileg nem maradhat meg. A legtöbb ember ezzel egyszerűen nem akar szembenézni, nem akarja elhinni. Sokan állítják, hogy Isten nem lehet ilyen. De Ő nem is ilyen, Isten kedves és jó, szeret bennünket, törődik velünk, hisz fönntart bennünket és a világot. Sőt annyira szereti az embert, hogy egyszülött Fiát is odaadta értünk, aki életünk alapja. Ha valaki nem erre az alapra épít csak magát okolhatja amennyiben összedől a ház. Tehát az is lehet homokra épített ház, ha valaki eljön ide, hallgatja a szentmisét de semmit sem cselekszik abból. Akik Jézusra építenek nincs félnivalójuk, de van tennivalójuk. Jézus nem azt mondja, hogy ezek élete szenvedésmentes lesz  de azt állítja, hogy ad erőt a szenvedések és próbák idején. Nem gondtalan életet ígért, hanem azt mondja vessük ré gondjainkat, kéréseinket, kívánságainkat. S ha valamit az Ő akarata szerint kértünk meg fogjuk kapni. Vagy lehet, hogy elveszi egy nagyobb jó érdekében viszont minket megtart akkor is ha károk, próbák érnek. Előre megmondta, hogy övéit is megpróbálja.
 
Ilyen Krisztusra alapozott életet élt a mai nap szentje: Szent István király, aki a pogány magyarokat keresztény hitre térítette. Ne higgyük, hogy neki ez könnyen ment. Neki is áldozatokat kellett hoznia de Krisztusra alapozott életet élt, bízott Istenében, hogy minden megpróbáltatásban segít és neki köszönhetjük at, hogy ma a magyarok körében kereszténység él és van. De rajtunk múlik, hogy megmaradunk-e, átadjuk-e a hitet, a hagyományt, az erkölcsösséget gyerekeinknek vagy hagyunk mindent elveszni. Minden rajtunk múlik! István király nem volt széltől lengetett nádszál, hogy oda fordult, ahol több haszon volt és könnyeben győzhetett. Nem ő egyenes ember volt, aki bízott Istenében és merte mondani: Uram legyen meg a Te akaratod. Ne az enyém, hanem a Tiéd. Tehát láthatjuk, hogy mindkét életház amiről Jézus beszél ugyanoda épül. Ugyanaz a talaj, ugyanazok a viharok. Az egyik alatt Jézus van, mint kőszikla a másik gyorsan elkészül és nem bírja ki a csapásokat. 
 
Befejezésül néhány kérdés amin érdemes elgondlkonunk: építhetett valamit Isten rajtunk? Mi építők vagy rombolok vagyunk mások számára? Hol érzem magam jól, milyen közösségben ott, ahol jónak, igaznak tünnek az emberek és szépen mosolyognak velem szembe de a hátam mögött kibeszélnek? Vagy ott, ahol megmondják úgy értékes tulajdonságaimat, mint a negatívakat?