Honlap Krónika 2017 2017.08.19. - Évközi 19. vasárnap


koszoru1.gif
rm1.jpg
cimer.jpg
2017.08.19. - Évközi 19. vasárnap PDF Nyomtatás E-mail
"Nem a szörfdeszkás hullámlovagok vakmerőségével kell megnyergelnünk az élet tengerének viharos hullámait..."
 
Fülöp Szabolcs gyulafehérvári kispap gondolatai 2017. évközi 19. vasárnap
 
A kenyérszaporítást követő estén valahogy azt várnánk, hogy Jézus majd összeül tanítványaival, megbeszélik a jelentős, gesztus-értékű csodatett tanulságait,
 esetleg énekelnek, imádkoznak együtt, egy kicsit sütkéreznek közös és kölcsönös örömükben. Ehelyett Jézus csónakba ülteti az apostolokat, meghagyja nekik, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára, maga pedig fölmegy a hegyre, hogy ott egyedül imádkozzék. Mintha szándékkal rontaná el a szépnek ígérkező este közös jó hangulatát. A tetejében éjszaka erős ellenszél támad, az evezősök nehezen küszködnek vele. S ekkor a vízen járva megjelenik Jézus a csónak közelében. DE MINTHA NEM AZÉRT JÖTT VOLNA, HOGY SEGÍTSEN. Se szó, se beszéd, egyszerűen el akar haladni a bajoskodók mellett, oly érdektelenül, hogy rá sem ismernek, AZT HISZIK, KÍSÉRTETTEL VAN DOLGUK. Egyéb se hiányzott ezeknek a fáradt, értetlen, félelemmel és szorongással teli embereknek! Kiáltozni kezdenek, a hajón pánik tör ki. Ekkor szólítja meg őket Jézus: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Beszáll közéjük, s egyszeriben ellankad a szél is.
 
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Jézus vízen járásának történetében, sokkal többről van szó, mint Péter apostol elsőségének kiemeléséről, (de alakja mindenképp jelzésértékű). A JELENETBEN MAGA JÉZUS, MINT ISTEN FIA A FŐSZEREPLŐ, Ő A TERMÉSZET URA. Aki a kenyeret megszaporíthatja, aki a vizet borrá változtatja, annak a vihar lecsendesítése vagy a vízenjárás sem okozhat gondot. „Aki szelet vet, vihart arat” – tartja a mondás. Az ember szabad akaratánál és rosszra hajló természeténél fogva képes vihart, viszályt teremteni, a természet erőit is befogni szándékai megvalósításába, de képtelen magától a rosszat megszüntetni, a bajt elhárítani, a vihart lecsendesíteni. Ehhez ISTEN KÖZBELÉPÉSE SZÜKSÉGES.
 
AHOL A VIHAR ELÜL, A KEDÉLYEK MEGNYUGSZANAK, A BÉKE HELYREÁLL, OTT AZ ISTEN VAN JELEN. Ilyenkor kellene hódolva leborulni előtte, aki uralkodik a természet erői fölött. S aki képes Őt felismerni az enyhe szellő suttogásában, az nem veszíti el bizalmát benne – a szélzúgás és a vihar tombolása közepette sem. Már nem úgy fogja Őt keresni, mint haragvó és erejét próbálgató istenséget, hanem mint a VIHARON TÚLRÓL ÜZENŐ EMBERFIÁT, Aki azt mondja: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” És nem fél kilépni a háborgó tengerre, mert ha Jézus hívja, akkor az ellenszél nem tartóztathatja föl, s a hullámok nem boríthatják el, eljut az Úrhoz, és vele együtt száll be újra és újra a bárkába.
 
Péter – mintha csak magunkat látnánk benne – lelkesen nekiugrik, hogy ő is járjon a víz színén, mint a Mester. Miért ne sikerülne neki is? Ellenőrizné az Urat, hadd lám, az-e, akinek mondja magát?... Majd megijed – és süllyedni kezd. BIZALOM ÉS KÉTELY, FÉLELEM ÉS PIMASZ KÍVÁNCSISÁG EGYSZERRE VAN JELEN BENNE. Egy pillanatra megszakad a „szemkontaktus”, s máris vége. Az úszni tudó, viharos tengerhez szokott, tagbaszakadt halászember, egyszer csak elveszti lélekjelenlétét, inába száll bátorsága, és merülni kezd. De a Mester kinyújtja utána kezét, és szelíden kérdi: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
 
PÉTER NEM AZÉRT FÉL, MERT SÜLLYED, HANEM AKKOR KEZD SÜLLYEDNI, AMIKOR TERET AD A FÉLELEMNEK. AMIKOR A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKRE – politika, megélhetés, testi-lelki fájdalmak stb. – TÖBBET ADUNK, MINT AZ ISTEN IRÁNTI BIZALOMRA, KÖNNYEN ELBIZONYTALANODUNK. Igaz, sokszor azt hisszük, a hit a földi életben is olyasfajta bizonyosságot nyújt, mint az életbiztosítás vagy a bankszámla… Könnyű hinni akkor, amikor nem fáj semmi, amikor a földi viszontagságok viharai nem teszik próbára hitünket. Jóllehet ennek ellenkezője sem hívő magatartás. Szent Péter tudott segítség után kiáltani, és Krisztus szemébe nézni. NEM A SZÖRFDESZKÁS HULLÁMLOVAGOK VAKMERŐSÉGÉVEL KELL MEGNYERGELNÜNK AZ ÉLET TENGERÉNEK VIHAROS HULLÁMAIT, HANEM KRISZTUS TEKINTETÉBE, AZ IMÁDSÁG EREJÉBE KAPASZKODVA. Tudni, hogy Ő mindenütt velünk van. Nála mindenhol biztonságban vagyunk. Kezét fogva a vízenjárás sem lesz meglepő. Sőt még nagyobb dolgokra is képesek leszünk: a rosszra jóval válaszolni, bátran kiállni az igazságért, kitartani elveink és értékeink mellett, hűségesek maradni szeretteinkhez. Elhagyni undok szokásainkat és szokássá vált bűneinket. A MESTERBE CSIMPASZKODVA MINDEN LEHETSÉGES.
 
S amikor megtapasztaljuk, mennyire számíthatunk rá, „a szél is eláll”, az ellenszél is megszűnik. A vihar elül, a kedélyek megnyugszanak, helyreáll lelkünk békéje, és Isten csendes jelenléte átlendít a túlsó partra. A kérdés csak az: akarunk-e a vízen járni? Isten ugyanis nem azt ígéri, hogy nem lesznek viharok életünkben, hanem azt, hogy bennük is megtapasztaljuk oltalmát.