Honlap Krónika 2017 2017.08.15. - Nagyboldogasszony


koszoru1.gif
rm1.jpg
cimer.jpg
2017.08.15. - Nagyboldogasszony PDF Nyomtatás E-mail
"Isten találkozni akar az emberrel..."
 
Fülöp Szabolcs gyulafehérvári kispap gondolatai Nagyboldogasszony ünnepén
 
A mai evangéliumban Szent Lukács arról tudósít, hogy Mária, az Úr édesanyja meglátogatta Erzsébetet, Zakariás várandós feleségét, akihez rokoni szálak fűzték.
A SZENTÍRÁS ELBESZÉLÉSEI TALÁLKOZÁSOK LÁNCOLATA, amelyek egyazon cél érdekében keletkeztek: rámutatnak arra, hogy ISTEN TALÁLKOZNI AKAR AZ EMBERREL. Közeledésének azonban előfeltételei vannak: akkor tudunk igazán találkozni Istennel, ha képesek vagyunk az egymással való találkozásra. Az találkozásokban Isten mutatja meg magát és közeledik felénk.
„Mária... útnak indult, és a hegyekbe sietett.” Isten megbízása alapján az angyal csak éppen néhány pillanattal korábban ruházta fel Máriát az istenanyai méltósággal. És mit tett erre a nagyméltóságú Szűz? Elsietett rokonához, hogy szeretetszolgálata révén megossza vele az evangéliumi örömhírt. Mária örült rokona örömének, de közben őmaga NEM ZÁRKÓZOTT EL.
 
Nem tett úgy, mint közülünk sokan, … nem bástyázta körül magát önteltséggel, hozzáférhető maradt. Aki nem marad hozzáférhető, az sivárságot érez, és közben arról panaszkodik, hogy elhagyatott és magányos. Hány és hány alkalommal elszigeteltségünk okát nemde önmagunkban kellene keresnünk, mert begubóztunk? Vajon sok házastársi és baráti kapcsolat elhidegülésének okát vagy számos élet sikertelenségét nem éppen az ilyen gőgös magatartásokban, a sértő büszkeségben és a taszító fennhéjázásban kell keresnünk? Az élet talán nem igazi kapcsolatok gyümölcse? SZOROS KAPCSOLATOK NÉLKÜL NINCS TELJES ÉLET.
 
Szentírási szakaszunk második főszereplője Erzsébet, Zakariás felesége, Keresztelő János édesanyja. Figyeljük meg, hogyan fogadja fiatal rokona látogatását! Megsem várja, hogy befejezze üdvözlő szavait, máris lelkendező örömmel beszél róla. A találkozás pillanatában mindketten felismerik Isten közeledését és áldják szent nevét.
 
A két asszony találkozója azt mutatja számunkra, hogy ISTEN A LELKÉT HORDOZÓ EMBEREK ÁLTAL KÖZELEDIK FELÉNK, és a szerető találkozások révén nyilatkoztatja ki azt az örömet és békét, amelyet Rajta kívül senki más nem adhat.
DE néha mégis MEGKEMÉNYÍTJÜK SZÍVÜNKET, és nem közeledünk felebarátaink felé, konokul ellenállunk a Lélek indításainak. Olykor elég lenne egy jó szó, egy meleg kézszorítás vagy csak egyszer előre köszönni a haragot tartó testvérnek, rokonnak vagy szomszédnak, és máris MEGTAPASZTALNÁNK A SZERETET ÖRÖMÉT. Gőgös büszkeségünk mellett többször utunkat állja a zsarnoki határidőnapló, és a sok-sok mindennapi gond. Néha gátlásosak vagyunk, máskor szertelen kívánságainkkal, irgalmatlan törtetésünkkel és könyöklésünkkel, féktelen kapzsiságunkkal és mohóságunkkal akadályozzuk meg a Szeretet térhódítását a világban.
 
Persze földi létünk egy szép nap véget ér, és találkozunk Létünk alapjával, a Teremtő Istennel. „Add Urunk, hogy mindig az odafönt valókra törekedjünk, és így dicsőségednek osztályosai lehessünk.”