Honlap Krónika 2015 2015.05.17. Bérmálkozás


koszoru1.gif
rm1.jpg
cimer.jpg
2015.05.17. Bérmálkozás PDF Nyomtatás E-mail
Vedd a Szentlélek ajándékának jelét! 
 
2015. május 17-én, vasárnap, Urunk Mennybemenetelének ünnepén bérmálás volt templomunkban, melyet Dr. Bábel Balázs érsek atya celebrált.
 
 
 
 
Bérmálkozóink. Első sor balról jobbra: Rózsa Máté, Molitor Lilla, Sütő Eszter, Sütő Norbert, Borosné Tercsi Gyöngyi, Boros Eliza, Heinrichné Cilling Orsolya, Heinrich Gábor, Kasztel Antal. Hátul: Szentkirályi Ottó, Dr. Bábel Balázs érsek, Szentkirályi Konrád.
 
 
Az alábbiakban az Érsek Atya szentbeszédéből idézünk.
 
Kedves Bérmálkozók, Tisztelt Elnök Úr, Krisztusban szeretett testvéreim!
 
(…)Miután örömmel újságolta a plébános atya, hogy felnőttek is vannak a bérmálkozók között, megpróbálom ezt az ünnepet a felnőtt emberhez szólóvá tenni.
Az első kérdés az, hogy van-e az emberi életnek értelme? Ezt egy bizonyos kor után föl kell tenni magunknak, föl is tesszük, hogy miért dolgozunk, miért tanulunk, miért küszködünk? Vagy akinek esetleg sikeres az élete, az mit ér vele? Begyűjt sok-sok címet, sok-sok elismerést. Vajon az emberi életnek ez elegendő?
Visszaemlékszem rá: élete alkonyán Illyés Gyulát, aki minden díjat, amit íróember megkaphatott, azt megkapta, országos elismertsége volt, költőfejedelemnek hívták, Bertha Bulcsú megkérdezte arról, hogy van-e valami hiányérzete?  Ezt mondta: Az örök életet hiányolom. Ugyanis akkor még nagyon hadilábon állt az örök élettel és a hittel. Talán a haláláig el kellett jutnia, hogy az egyházi temetés kifejezett kérésével megvallja, hogy ő mégiscsak az Isten világához szeretne tartozni. Az emberi élet csonka és torzó marad, sőt bizonyos szempontból még céltalanná is válik, hogyha a halált a megsemmisülés követi. Ha nincs egy kiteljesedés, ha nincs üdvösség.
Jézus Krisztus  látványossá tette a mennybemenetellel, hogy mindannyian az atyai házhoz tartozunk és az atyai házba tartunk. Megvan a bibliának a szimbolikája, a negyvenedik naptól kezdve a felhőn át, ő a mennybe nem, mint helyre, hanem az Isten végleges természetfölötti létmódjába ment át megdicsőült testével. Mert már a húsvétban elérte ezt, de akkor ott a tanítványoknak ezt szemléletessé tette. Hogy az emberi élet csak így lehet teljes. 
A kérdés az a mai világban, hogy mi az oka annak, hogy erről mi megfeledkezünk. Mi az oka, hogy nem vidámítja meg az emberek lelkét, szívét ennek ismerete és ennek hite? Minden bizonnyal az első az, hogy a természetfölötti vágyat a világ színes forgataga kioltotta az ember szívéből. Mert bennünk van. Ha másként nem úgy, hogy mindig többet akarunk, mindig szebbet, jobbat, valami olyasmit, amit még nem értünk el és soha nem elégszünk meg azzal, amit elértünk és a céljaink végül is kimutatnak ebből a világból. A világ színes forgataga azonban elfelejteti ezt. Aztán, ha valaki túlságosan – nemcsak az anyagiak vonatkozásában – hanem a munkába is annyira belefeledkezik. Beszélnek arról, hogy munka alkoholizmus is van már, hogy szinte egyedüli, megmagyarázhatatlan tevékenysége az embernek, hogy valamit csináljon és nem is érzi jól magát, ha valami ünnepet kell tartania. 
Azok az angyalok annak idején azt mondták az apostoloknak, hogy: - Mit néztek az égre? Küldték őket, hogy most már tegyék a dolgukat, amivel Jézus megbízta őket.
Azt hiszem, a mennybemenetel angyalai a fordítottját  is mondanák nekünk, hogy most már nézzetek egy kicsit az égre, tekintsétek az üdvösséget, keressétek az odafönn valókat! -mint ahogyan Szent Pál kolosszeiekhez írt levelének sokat idézett és sok helyre fölírt mondata figyelmeztet. 
Hogy az emberi élet végső kifutása az  üdvösség. (…)
(Hangfelvételről lejegyezte: Tábori Kálmán)
 

 
Az egész beszéd meghallgatható a https://www.youtube.com/watch?v=Q73-Ks_6Tx4 linken.